November végére megérkeztünk a télbe, már az időjárás is indokolja a bekuckózást. Esténként sötét van, ideje volna lelassítani kicsit, bevackolni egy pokróc alá a kanapén és mondjuk olvasgatni. Persze az év végéhez közeledve ez nem olyan egyszerű, mi mégsem adjuk fel a reményt, hogy van, akiknek lesz erre lehetősége. Hoztunk néhány inspirációt, olyan könyveket, amik kapcsolódnak az otthon melege érzéshez. Azt hihetnénk régen minden más volt, de ha jobban belegondolunk az otthon élmény alapjaiban nem változott sokat. E téma köré fűztük szubjektív könyv ajánlónkat. Akár karácsonyi ajándékot is lehet belőle szemezgetni, de ebben a témában hamarosan jövünk pár javaslattal.
Otthon – a tűz körül
Azokban az időkben, amikor a tűzcsiholás még kihívást jelentő feladatnak számított, minden a tűz misztikuma köré rendeződött. Szerepek szerint a tűzgyújtás a férfi dolga volt, a tűz őrzése pedig a nőé. A tűz szimbolikusan a család életét is megjelenítette, így annak folyton élnie, lángolnia kellett. Biztosította a meleg otthont és az életben maradáshoz szükséges ételek elkészítését is. Ez volt a viszonyítási alap, köré alakították a konyhát és az egész házat, ahogy a család életét is meghatározta.
A gyermekek már egészen fiatalon kivették részüket a házimunkából, beleszülettek a szerepekbe, feladatkörökbe. Anyáról leányra öröklődtek az ősi receptek, a féltett, titkos családi összetevők tudástára. Mint ma az írás-olvasás, alaptudásnak számított a jó kenyér sütése és a kovász életben tartásának minden csínja-bínja. Ma ismét reneszánszát éli a kenyérsütés és a kovászolás művészete, köztudatba került újra a ,,kenyér lelke” kifejezés. Egyre többen ismerik fel a sütés meghittségét és a lélekre gyakorolt pozitív hatását.
Konyha – az étel és a ház lelke
Bármennyire is telnek az évek, váltakoznak a divathullámok, a konyha mindig egy meghatározó centruma marad lakásunknak, hiszen az étkezés alapvető szükségletünk. Csupán a csomagolása változik időről időre. Az étel készítése közben mindenféle „boszorkányság” történik. Belefőzzük gazdag érzelemvilágunkat, gondoskodásunkat, figyelmünket, kíváncsiságunkat, ízlésünket, ettől is válnak olyan táplálóvá a házi készítésű ételek. Ma már egyre több férfi is megtalálja a konyhában a maga helyét és meglátja a főzés szépségét. Mindenkire más hatást gyakorol a konyhában való foglalatoskodás. Vannak, akik ilyenkor élik én-idejüket és kikapcsolódásként tekintenek a főzésre, ők előnyben részesítik az elkülönített konyhás megoldást, hogy a maguk csendjében lehessenek. Van, aki az amerikai típusú konyha-nappali egységére esküszik és a sürgés-forgásban, a húsleves illatú csevejekben hisz.
A legszebb az, hogy mindenki rátalálhat a saját megoldásaira, a maga békéjére. Közösségi élménnyé tenni a sütést és együtt étkezni, nem csupán gyönyörű hagyomány, hanem hozzásegít egy boldogabb élethez, a kapcsolódások elmélyüléséhez.
Otthonteremtés a hagyományok útján
A lányok nemcsak a főzés tudományát vitték tovább, hanem útravalóul kelengyét is kaptak szüleiktől, ami főképp textíliákat és néhány bútordarabot tartalmaztak. Ezek adták meg egy ifjú házaspár, egy új család, egy új otthon alapjait. Ma már jellemzően a kirepülő fiatalok, saját igényeiknek és ízlésüknek megfelelően rendezik be otthonukat, maguk alakítják és választják a berendezési tárgyakat. Persze ennyire élesen azért nem lehet határvonalat húzni szülőházunk és felnőttkori otthonunk között. A lelki és szellemi kelengyénket mai napig visszük magunkkal tovább, bármerre is sodorjon az élet minket. Nincs az a hely, ahova ne kísérne el mama kakaós bejglijének illata. A papa olvasásának bölcs csendje, az apukám sakk készletének izgalmas világa vagy az otthont beragyogó citrus illat és a mindig mécseseket gyújtó anyukám nyugalmának meghittsége. Ezeket mind viszem magammal, akár egy abrosz képében, akár a vasárnapi húsleves ízében. Az otthonról alkotott képemet alapjaiban meghatározza a múltam. Az elődeimtől kapott örökség, amit tovább formálhatok a magam szájíze szerint. Beleépítem a saját színeim, a számomra fontos összetevőket, végül tovább alakítják majd gyermekeim és így lesz egyre gazdagabb és tartalmasabb az otthonunk.
Egy picit mindig más a külleme, más a ritmusa, de mégis ugyanazt a tüzet őrizzük, az otthon lelkét.