Legbelső történeket #1
A Legbelső történetek olyan általam megélt élményekről szóló történetek, amik kapcsolódnak az otthonteremtéshez, de inkább az emberi oldalt, megélést mutatják meg. A tervezés során a teljes emberi lényemmel dolgozom a szakmai tapasztalatok mellett. Fontosnak tartom, hogy a referencia munkák mellett ezt az oldalt is megmutassam.
A szakmám okán gyakran illetnek automatikusan a kreatív jelzővel. Szinte velem született tulajdonságnak gondolva, ami kifogyhatatlan tápanyagot ad a tervezéshez (is). Számomra ez sokkal inkább egy szemléletmód. Mindenhol, mindenben keresem az inspirációt, tanulok bárhonnan és bármiből, minden érzékszervemen keresztül szívom be az ingereket. Később ezek az elraktározott képek a belső üstben alakulnak át ötletekké és jelennek meg például az otthontervezés során, mint „kreatív javaslatok”.
Ezt a kreativitást azonban táplálni is kell, ami eddig természetes része volt az életemnek. Minden utazás, városnézés során szakmai szemmel is nézelődtem, akkor is ha nyaralni voltam. Szerintem normális, ha egy téli túrázás során Zakopanéban az étterem vizesblokkjában azon tanakodom a falat tapogatva, hogy parketta vagy vinyl a falburkolat. Ilyenkor amolyan „ mellékes haszna” az utazásnak az inspiráció gyűjtés. A szakmai utak során, mikor gyárlátogatásra vagy kiállításra megyünk, fordítva történik mindez. Elképesztő inspiráció cunami ér bennünket, miközben mellékesen szép helyekre utazunk.
Az elmúlt évben ez az „inspiráció forrás” is lezárásra került. Akkor vettem észre milyen űrt okozott bennem ez a hiány, mikor januárban hosszabbítóért beugrottam egy bútoráruházba, majd egy órát nézelődtem csillogó szemmel a lámpa osztályon. Kifele jövet pedig lelkesedéssel teli boldogságérzet öntött el. Egészen pontosan azt éreztem, hogy az élet nagyobb lendülettel lüktet bennem. Lássuk be ez azért elég meglepő egy bútoráruházban, de itt figyeltem fel arra mennyire, de mennyire hiányzik ez a fajta töltődés. Pedig tervezéskor ezekkel az energiákkal is dolgozom.
Az egyik ilyen inspirációs forrás a Salone del Mobile Milánóban, amit „normális időkben” épp ezen a héten tartanának. Eddig háromszor volt alkalmam ott lenni ezen a kiállításon, vagy inkább design fesztiválon. Bár több napra érkeztünk, mégsem sikerült soha végignézni mindent, annyi a látnivaló. Nemcsak a kiállítás területén és a Tortona városrészben, hanem szinte mindenhol a városban vannak események bemutatótermekben, múzeumokban.
Minden alkalommal, amint megérkeztünk a kiállítás területére szinte beszippantott minket a forgatag és csak kapkodtuk a fejünket az ötletektől, szép részletmegoldásoktól. Egész nap töltődtünk a színtiszta olasz életérzéssel és a nagybetűs DESIGN-nal. Rengeteg nagy bútorgyártó cég termékeit lehet egyszerre megnézni, olyan termékeket is, amit hazai forgalmazóknál jellemzően nem látunk, mert nincsenek kiállítva a bemutatótermekben. Konyhabútorok, szaniterek, burkolatok, lámpák és ezerféle apró ötlet, geg, kreatív gondolat jelenik meg a tárgyakban és a kiállítási pavilonokban is. Az ott töltött idő több hónapra feltöltött inspirációval, ötletekkel. Mindig találtam olyan megoldásokat, amiket később be tudtam építeni a saját tervezési munkáimba.
Szeretem azokat a tárgyakat, amikben van valami humor, ötlet, játékosság vagy csak önmagában az anyag (jellemzően fa) megmunkálása egyedi. Ezekből gyűjtöttem össze néhány számomra kedves képet az elmúlt évek látogatásaiból.
Idén van kiállítás 60. évfordulója, de egyelőre őszre halasztották. Reméljük akkor majd biztonságosan meg lehet tartani és ismét átélhetjük mindezt élőben is.
A képek a szerző saját tulajdonában vannak.