Fontosnak tartom, hogy folyamatosan képezzük magunkat, mind szakmailag, mind emberileg. Emiatt gyakran járok különböző témájú előadásokra, workshopokra. Hiszek abban, hogy a változás és a tanulás folyamatos. Hiszek abban, hogy mindig, mindenhol lehetőségünk van tanulni másoktól, legyen az Nobel díjas professzor vagy egy hajléktalan a sarkon. Az, hogy mikor, kitől, mit, tanulunk nagyrészt rajtunk múlik és azon, hogy mennyire vagyunk nyitottak és mire figyelünk.
Múlt héten a Női vállalkozók napján jártam. Egész napos rendezvény volt, ahol egymást követték az előadások jellemzően nőknek szóló témákban. Volt vérprofi, szívvel lélekkel beszélő, láthatóan szakmailag is magas szinten álló előadó, akit élmény volt hallgatni, mert az előadás módja hitelesen bemutatta az eszközöket, amiről beszélt. Volt olyan előadás is, ami tökéletesen hozta ennek ellenkezőjét. Volt kimondottan női témáról szól előadás. ahol a női ciklus szerepéről beszéltek és arról, miként lehet ezt tudatosan erőforrásként használni.
És volt egy olyan előadás, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem. Teljesen szubjektív módon szeretném ezt az élményt megosztani veletek.
Az előadást Mihalikné Krémer Erzsébet tartotta vállalkozás és magánélet egyensúly témában. A téma önmagában érdekes, de itt most nem ez volt a lényeg számomra. Amikor Erzsébet felérkezett a pódiumra elérzékenyült, majd kicsit elcsukló hangon jelezte, hogy aki még nem ismerné, nála ez előfordul. Bevallom itt előtört belőlem a szkeptikus énem és kérdőn nézve vártam, hogy vajon mi lesz a történet kifutása. Ő maga nem akadt fent ezen ennyire, némi biztató taps után elkezdett mesélni arról, hogy az ő életében hogyan alakult a családi oldal (11 év alatt 7 gyermeknek adott életet) és a munka területe ( zenetanárból, hogyan vált értékesítővé.)
De a lényeg nem ez volt, hanem az a tapasztalat, amiket mindeközben szerzett, megélt és alkalmazott a különböző területeken. Élvezhetően, humorral mesélt minderről, miközben érződött, hogy nagy szeretet van benne a családja és az eredeti szakmája iránt is. Ahogy sokunknak, az Ő élete sem mindig terv szerint alakult, de rugalmasan és nyitottan tudott alkalmazkodni, felhasználva az addigi tudását, tapasztalatát. A gondolatok, amiket megfogalmazott közel állnak hozzám és nagyon jól összefoglalták azt, amikben magam is hiszek és nap, mint nap tapasztalok.
De nem csak az üzenet és az átadott gondolatok voltak rám nagy hatással, hanem AHOGY minderről mesélt. Nem azt éreztem, hogy most „meg van mondva nekünk a tuti”, sőt azt sem, hogy valamit nagyon szeretne nekünk átadni. Pont ettől volt az egész hatásos és nagyszerű. Egy ember saját története és saját tapasztalatai kerültek elmondásra, egyszerűen, hitelesen, humorral és érzékenyen. Attól volt ilyen nagy élmény hallgatni, mert igazi volt. A történet tele volt színes élményekkel, és az elbeszélés módja okán minden hangulat átjött belőle a vidámságon, küzdelmeken át a könnyekig.
Ez volt az a program, amit többször is taps szakított meg, majd a végén a közönség állva tapsolt. Én is. Sőt, néhány könnycseppet is elmorzsoltam, annyira megérintett a története, annyira emberi volt és éppen ettől volt végtelenül hiteles.
Megint tanultam. Azt tanultam ebből az élményből, hogy egy emberben az élete során akkor is nagyon sok tudás és tapasztalat gyűlik össze, ha nem feltétlenül tudatosan gyűjtögeti azokat. Érdemes megállni néha és számba venni hol tartunk, mi minden van már a kezünkben és azokat használni erőforrásként.
Azt is megerősítette bennem, amit magam is vallok: ha a problémáinkra máshogy nézünk, mondjuk lehetőségként, és a hiányok helyett a képességeinket vesszük számba, akkor lényegesen könnyebb egyensúlyban lenni magunkkal és a világgal. Lehet, hogy nem egyszerre és egy időben jön létre egyensúly az életünk összes területén. A képet egyben kell nézni és összességében megpróbálni meglelni a harmóniát. Ehhez sok-sok kis lépés vezet és a legfontosabb a bennünk levő szándék, akarat és kitartás, amivel nap mint nap ezért teszünk. Magunkért és ezáltal másokért is.
a kép forrása: pinterest. com